Nos, az első látomásomat 2012. május 19-én éltem át. Érdekes a dátum, mert mint utólag kiderült, csak én még akkor nem is sejtettem, azidőtájt volt az esküvője. Vagy azon a szombaton, vagy előtte egy héttel.
Ezt írtam le a titkos naplómban :
“Reggel, amikor felébredtem, szomorú voltam, mert nem emlékeztem álomra. Pedig sokat álmodtam, többször is felébredtem és biztosan ott volt ő is, éreztem,de nem emlékeztem.
Ezért el voltam keseredve. És akkor, hirtelen megjelent előttem,teljes életnagyságban. Annyira valóságos volt, hogy hirtelen elhittem, itt van velem.
A döbbenet az volt, hogy az arcát teljesen élesen láttam, ami ugye nem jellemző. Sem álomban, sem éberen nem tudom élesen felidézni az arcát. Többnyire azokra a képekre hagyatkozom, amiket a neten látok róla.
Percekig ott volt előttem. Nem a macsó, hanem a „kisfiú”. És szomorú volt. Nem értem, miért.Nem volt még 8 óra. Olyankor többnyire még alszik. Ezért arra gondoltam, álmában jött el hozzám.Vagy esetleg most ő üzent nekem,és én fogadtam.
Annyira döbbenetes volt ez az élmény, de ez most nagyon feldobott. Valami történik, valami zajlik, és remélem, nem csak az én tudatomban, hanem az övében is.
Azóta megint nem tudom olyan élesen felidézni az arcát, pedig annyira szeretném. “
05.21-én újabb látomás. Újra megjelent “nálam”.
“Elmentem aludni. És akkor megint megjelent ő. Olyan kristálytisztán, kócosan. De most mosolygott,vidám volt…..
Csak kis ideig láttam, aztán el is tűnt, és utána már megint nem tudtam felidézni az arcát”
Ezek az élmények mindig boldogsággal töltenek el, mert oly nagyon életszerűek. Kéznyújtásnyira van tőlem…..talán meg is érinthetném.
Az érintésről jut eszembe, mennyire vágytam rá. Két és fél év után sikerült 🙂 Olyan természetesen, olyan ösztönösen, olyan váratlanul történt, de ezt majd egy másik posztban mesélem el 🙂
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: