Emily torkában gombóc volt, remegő kézzel nyomta le a kilincset. Belépett az ajtón. Csend volt és félhomály. A váróban egy teremtett lélek nem volt, ami nem meglepő, hisz a rendelési időnek rég vége. Lassan, kimérten tette meg azt a pár métert, ami a következő ajtóig hátravolt. Ott állt a férfi a recepciós pultnál, hátát a falnak vetve, borostásan, fáradtan, csillogó tekintettel.Nem lepődött meg, várta Emily-t, hiszen néhány órával ezelőtt ő kereste meg telefonon, hogy boldog lenne, ha ma késő este átjönne hozzá a rendelőbe. Emily azonnal igent mondott, bár fogalma sem volt arról, hogy otthon milyen ürügyet találjon ki, ami miatt ilyen későn dolga akadt. Az igazat megvallva nem is érdekelte. Már régóta nem volt olyan viszonyban a férjével, hogy elszámolással tartozna neki. Közölte hát röviden, hogy találkozik valakivel, beült az autójába és elhajtott. Nem érdekelte senki és semmi, csupán az a tudat, hogy szerelme közelében lehet újra, bármi is történjen.
Emily megállt, egymás tekintetét fürkészték, a férfi nyújtotta felé a kezét. Szerette volna Emily azt hinni, hogy egy szerelmes férfi vágyakozó tekintete szegeződik rá. Megfogta Joe kezét, és engedte, hogy magával ragadja a pillanat….Joe magához húzta, szorosan átölelték egymást, a férfi lazán félretolta Emily vörös hajzuhatagát a nyakáról, és gyengéd csókokat lehelt rá. Emily egész testét forróság öntötte el. Oly régóta vágyott erre az ölelésre, oly régóta kívánta ezt a csókot. Ajkaik összeforrtak, csókjuk érzéki és szenvedélyes volt. Percekre megszűnt körülöttük a külvilág. Csak ők léteztek, ketten, együtt, egymásnak. Emily ilyen szenvedélyt soha nem élt át eddigi életében. Boldog volt. Határtalanul boldog. A vágyaknak nagyon nehéz gátat szabni. És talán nem is szabad. De most muszáj volt. Lassan, fájdalmasan szétváltak. Joe kézen fogta a nőt és bevezette a rendelőbe. Az asszisztensek már nem voltak bent, csupán Joe tartott éjszakai ügyeletet. Csend volt mindenhol. Joe egy széket húzott az ultrahangos vizsgálóasztal mellé, oda ültek le. Még mindig fogták egymás kezét, mint akik most már soha nem akarják elengedni a másikat.
Órákon keresztül beszélgettek. Magukról. Az érzéseikről. Az életükről. Arról, hogyan dúlták fel a másik “boldognak” hitt életét a találkozásukkal. Arról, hogyan élték meg az elmúlt 3 évet. Arról, mit gondoltak egymásról, mit éreztek, mire vágytak. Szemükben hol a remény boldog csillogása, hol egy elmorzsolt könnycsepp látszott. Mindketten tudták, az ő szerelmük nem lesz fájdalommentes. Tudták, ha felvállalják, sokat veszíthetnek. Házasságban éltek, de magányosak és boldogtalanok voltak. Gyermekeik voltak, akikért felelősséggel tartoztak.
Az idillt megint a telefoncsörgés törte meg. Sürgős eset érkezik, Joe-nak dolga van. Emily felállt, az órára nézett, és megrettent, nagyon elrepült az idő. Lassan éjjel 2 óra, mit szól majd a férje, ha észreveszi, hogy csak most megy haza. Még mindig tartott a férjétől, közel 50 évesen. Utolsó ölelés, utolsó csók…..nehezen váltak szét ujjaik, kapaszkodtak egymásba. -Jó éjt, drága- búcsúzott Joe -majd hirtelen mozdulattal magához húzta Emilyt és a fülébe suttogta : – Leszel a szeretőm? –
-Igen!! – kacagott fel hangosan Emily – semmire nem vágyom jobban –
Joe is elnevette magát . – hívlak!-
– Rendben, hívj! Jó éjt! – majd gyors léptekkel elindult az ajtó felé. Nem szeretett volna találkozni az érkező beteggel és családjával, nem akarta, hogy bárki meglássa.
Idegesen hajtott haza, de a sors kegyes volt hozzá. Észrevétlenül jutott el a szobájáig, mindenki aludt a házban.
Bebújt a paplan alá, és mérhetetlenül boldog volt. Beteljesült az álma, a vágya, igaz minden, amiről olvasott. Működik a TITOK, az intuíció, segítenek az angyalok. Minden úgy van, ahogyan a nagy spirituális tanítók tanítják. Csak ki kell várni türelmesen az idejét. Ő várt. Hol türelmesen, hol türelmetlenül.Megtanulta túlélni a hétköznapokat, megtanulta, hogyan tartsa kézben az életét, hogy ne omoljon újból össze. Várt. Kemény 3 évig. Nem mondja, hogy könnyű volt, de megérte. Ezért a ma éjszakáért, a csókokért, az ölelésért, a szerelmes vallomásért. Lesz-e a szeretője? Hangosan kacagott a paplan alatt. Hát hogyne lenne! Hányszor elképzelte magában, vizualizálta, átélte az elmúlt 3 év alatt az együttlétüket, a szeretkezéseiket, az első szeretkezésüket. Semmire nem vágyott jobban, mint eggyé olvadni az imádott férfival. És most itt áll ettől egy karnyújtásnyira. Olyan gyorsan és olyan váratlanul történt minden, hogy néha megfordult a fejében, csak álom az egész. De nem álom. Valóság. Felvillant a telefonja kijelzője, sms érkezett. Ez csak Ő lehet, más nem sms-ezik hajnalban. Nem először fordul elő, de eddig csak szakmai, vagy egyéb semleges dolgok miatt váltottak sms-t éjjel. Izgatottan nyitotta meg. Elmosolyodott. Egyetlen szó állt csupán az üzenetben : mikor ?
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: